A bor címkéje
Induljunk ki abból, hogy ha én bor lennék, akkor valószínűleg hordóban, kancsóban vagy pohárban érezném jól magamat.
Induljunk ki abból, hogy ha én bor lennék, akkor valószínűleg hordóban, kancsóban vagy pohárban érezném jól magamat. Palackban, dugó alatt és címke mögött úgy érezném magam, ahogyan öltönyben és nyakkendőben szoktam így valós ember formámban. Persze tudok és szoktam is öltönyt hordani. Temetéseken, esküvőkön, színházba, operában, néha amikor a munkám vagy a társadalmi elvárások megkövetelik, akkor szoktam is öltönyt húzni. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy szeretek öltönyben feszíteni. Természetesen semmi rosszat nem látok abban, ha mások ezt máshogy gondolják. Én is ismerek olyan embert aki szinte meztelennek érzi magát, ha nem visel nadrágkosztümöt vagy kiskosztümöt, magas sarkút, nyakkendőt, galléros inget, zakót és élére vasalt nadrágot.
Ahogy vannak olyan bortermelők, akik számára a bor csomagolása és a boroscímke sokkal többet jelent, mint nekem. Számomra a bor címkéje egy funkcionális szükségesség, amelynek használatát egy sor olyan jogszabály szabályozza, amit nekem be kell tartanom. Nem több, nem kevesebb.
2001-ben, amikor beröccsintettük a Somlói Apátsági Pince motorját, még egyáltalán nem gondolkodtunk azon, hogy milyen címkére is lesz szükségünk. Sejtettük, hogy egyszer, majd ha oda jutunk, akkor kell egy címke, de egyetlen percet sem szántunk erre a kérdésre. Aztán amikor 2007-ben teljesen váratlanul előállt az a helyzet, hogy a 2006-os boraink közül már vinne egy jóravaló kereskedő (a Zwack borkereskedés), akkor csak megvakartuk a fejünket, hogy akkor azért szükséges egy boroscímke. A Naszi cimborámnak volt a Gyapi nevű grafikus haverja, akihez felugrottunk nem kevés pálesszel, és hajnalra a címke is, meg mi is készen lettünk. Ennyi. A címkénk azóta is változatlan, és én azóta nem értem, hogy borászatok ezrei, tízezrei mi a túróért spilázzák túl ezt a témát.
De hogy sportszerű legyek, fontos megjegyezni, hogy kétféle boroscímke van. Az egyik az, amelyiknek az élelmiszerboltok és a nagy borszaküzletek polcairól kell lekiabálniuk a nyájas vásárlónak, hogy „kézcsókom, engem tessék megvenni”. Ebben az esetben értelemszerűen a boroscímkék pontosan ugyanúgy működnek, mint bármely más élelmiszer csomagolása. Ez nem a mi pályánk. Nem is erről beszélek.
A másik kategória az az, amikor egy bor kézből kézbe kerül. Amikor egy vinotékában az eladó ajánl bort a tanácstalan vevőnek, amikor egy étteremben a pincér vagy a sommelier hozza ki az asztalhoz a palackot, amikor a borbárban a pultos tölt egy pohárral. Ebben az esetben a boroscímkének az egyetlen funkciója a korrekt, hiteles tájékoztatás. Borvidék, évjárat, szőlőfajta, termelő. Ha ezek rajta vannak a címkén, és maga a dizájn nem kimondottan ízléstelen, akkor az működni fog. Ember még nem küldött étteremben vissza bort azért, mert nem tetszett neki a címkéje. Ahogy épeszű sommelier nem vesz fel a borlapjára egy bort pusztán azért, mert iszonyatosan menő a címkéje.
A boraink 15. évjárata van forgalomban. Kaliforniától az Egyesült Királyságon át, Rigán és Krakkón keresztül megannyi étteremben és vinotékában dolgoznak szakemberek százai a borainkkal. Szóltak már nekem azért, mert vacak volt a dugónk, volt probléma a kartondobozzal, amiben szállítottunk, kaptunk néha hideget és meleget is a borainkért. De soha egyetlen egyszer sem szólt senki azért, hogy bármilyen problémát jelentene a címkénk. Mindez egy üveg korrekt pálinkából egy lelkes és tehetséges grafikussal és néhány óra rászánásával, egy jó ízlésű és stílusú cimbora segítségével.
Szóval, nem, ember nem fog engem meggyőzni arról, hogy egy háromhektáros kis borászatnak évente 8-10 ezer palack borral eurók ezreit, tízezreit kellene elköltenem sztárdizájnerekre, hogy néhány évente lecseréljem valami roppant kreatív, roppant innovatív megoldásra a címkénket. Én a magam részéről ezt pótcselekvésnek érezném.
Biztos vannak borászatok, akik úgy érzik, hogy erre van szükségük. Szívük joga. Ahogy sokan vannak, akik szeretnek tűsarkút vagy nyakkendőt hordani. Kinek mi hoz boldogságot.
Én nem érzek különösebb késztetést, hogy bármilyen vizuális vagy verbális üzenetet megpróbáljak átpumpálni a címkével. Az üzenet ott van a palackon belül.
De ne értsetek félre, tisztában vagyok a brand recognition fogalmával, és pontosan tudom, hogy egy logó és egy grafika tud rögzülni a fogyasztók emlékezetében. De ebből a szempontból szerintem egy stabil, de egyszerűbb és – mondjuk ki – olcsóbb dizájn eredményesebb, mint néhány évente cserélni egy nagyon menő dizájnt egy másik még menőbb dizájnra.
Egy szó mint száz: megvan az oka annak, hogy a mi címkénk olyan, amilyen. Egyszerű, puritán és funkcionális. Teszi a dolgát és igyekszik nem hivalkodni, nem túlharsogni azt, ami a palackban van.
The Wine Label
Let's start with this, if I were a wine, I would probably feel comfortable in a barrel, a jug, or a glass. In a bottle, under a cork and behind a label, I would feel like I usually do in a suit and tie, in my real human form. Of course, I can and sometimes I do wear suits. I wear them at funerals, weddings, in the theatre, at the opera, and sometimes when my job or social expectations require it. But I would be lying if I said I enjoy dressing up in a suit. Of course, I see nothing wrong with others thinking differently. I also know someone who feels almost naked without a suit or a blazer, high heels, a tie, a collared shirt, a jacket, and ironed trousers.
Just as there are winemakers for whom wine packaging and labelling mean much more than they do to me. For me, the wine label is a functional necessity that I have to comply with a set of laws. No more, no less.
In 2001, when we kicked the engine of the Somlói Apátsági Pince, we didn't even think about what kind of label we would need. We knew that eventually we would need one, but we didn't spare a minute on the question. Then in 2007, when a decent trader (Zwack borkereskedés) unexpectedly wanted to buy our 2006 wines, we just scratched our heads and said, "Okay, now we need a wine label." My buddy Naszi had a graphic artist friend named Gyapi, so we went to see him with a fair amount of pálinka, and by midnight the label was ready. That's it. Our label has remained unchanged since then, and I still don't understand why thousands and tens of thousands of wineries overcomplicate this issue.
But to be fair, it is essential to note that there are two types of wine labels. One is the kind that must scream “Hello, buy me” to the wineshoppers from the shelves of supermarkets and large wine shops. In this case, the wine labels work just like any other food packaging. This is not our field. I'm not talking about that.
The other category is when a bottle of wine goes from hand to hand. When a wine merchant recommends a wine to a buyer at a wine shop, when a waiter or sommelier brings a bottle to the table in a restaurant, when a bartender pours a glass at a wine bar. In this case, the only function of the wine label is to provide accurate, credible information. Wine region, vintage, grape variety, producer. If these are on the label, and the design is not particularly tasteless, it will just work. No reasonable sommelier will put a wine on the wine list merely because it has a cool label, and no customer has ever sent back a bottle of wine in a restaurant because they didn't like the label.
Our wines have been on the market for 15 years. From California, through the United Kingdom, Riga, and Krakow, hundreds of professionals work with our wines in numerous restaurants and wine shops. We've been criticised for having bad corks, problems with the cardboard boxes we use for shipping, and to be honest occasionally our wines have been criticised, too. But no one has ever said anything about our label. Our label was created with the help of a talented graphic designer, a good friend with good taste and style, and a few hours of work.
So, no, nobody can convince me that a small winery with three hectares of land and 8-10,000 bottles of wine a year should spend thousands of euros on star designers to replace their label with something incredibly creative and innovative every few years. I see this as a futile exercise.
I'm sure there are wineries that feel they need to do this, and that's their business. Just like there are people who like wearing high heels or ties. To Each Their Own.
Personally, I don't feel any particular urge to try and convey any visual or verbal message through our label. The message is inside the bottle. Period.
Don't get me wrong, I understand the concept of brand recognition, and I know that a logo and design can be imprinted in consumers' memories. But, in my opinion, a stable, simpler, and cheaper design is more effective than replacing a very cool design with an even cooler one every few years.
In short, there's a reason why our label is the way it is. Simple, puritan, and functional. It does its job and tries not to boast or oversell what's inside the bottle.
Zoli,szerintem azért mázlid is volt a címkével,mert elég időtlenre és klasszikusra sikerült,ami mindig jól fog mutatni.De pl ha hirtelen vörösborokat is készítenél,akkor megtartanád ezt a címke dizájnt és az üveg formát ?